Legalább tízszer hatékonyabb, mint a klór, és már rendkívül alacsony koncentrációban is elpusztítja a baktériumokat, vírusokat, gombákat és algákat.
A csővezetékek belső falán kialakuló nyálkás réteget (biofilmet) a klór nem tudja áttörni, a klór-dioxid viszont maradéktalanul felszámolja. Ezzel megszünteti a veszélyes Legionella vagy Pseudomonas baktériumok búvóhelyét.
Nem képez a vízzel reakcióba lépve rákkeltő trihalometánokat (THM-eket) vagy klóraminokat, így nem okoz kellemetlen „klórszagot” és bőrirritációt sem.
Hatékonysága széles (4–10 közötti) pH-tartományban állandó marad, míg a hagyományos klór lúgosabb vízben gyorsan elveszíti a fertőtlenítő erejét.